Így kerültem el a gyomorszűkítő műtétet
Illés Tünde
egészségmentor
Szomolai Tibor, szlovákiai író leveléből idézve…
Krónikus elhízásom története öt évvel ezelőttre nyúlik vissza. Súlyos szívinfarktussal kerültem kórházba, ahol a műtét utáni lábadozás során rejtélyes körülmények között ráadásul a májam is megfertőződött. Csak három évnyi gyógyszeres kezeléssel sikerült normalizálni a helyzetet. Sajnos az előírt orvosság nem várt mellékhatással járt. Megállíthatatlan súlygyarapodást idézett elő. A kezdeti, számomra minden további nélkül elfogadható 110 kilogrammból hamarosan 120, majd 140 lett.
Fogyókúra ügyében mindenki képes jó tanáccsal szolgálni. Ne egyél kenyeret, vagy fogyaszd külön a húst meg a krumplit – és hasonló badarságok. Mindezt figyelemre se méltattam. Úgyszintén nem foglalkoztam a neten reklámozott számtalan csodaszerrel.
Ezek után úgy nézett ki, csak egyetlen biztos megoldás létezik, a gyomorszűkítő műtét. A testsúlycsökkenés ezzel a módszerrel ugyan garantált, viszont elriasztott a gondolat, hogy hagyjam kioperálni a gyomrom háromnegyedét. Tanácstalanul tipródtam. Lagymatagon készültem a négy hónap múlva esedékes műtétre, de elhatároztam, adok még egy esélyt magamnak. A hátralévő időben akár drasztikus fogyókúrába kezdek. És ha ez eredményt hoz, ha leadok legalább 20 kilót, akkor a műtét elkerülhető. Már csak azt kellett kitalálnom, a siker érdekében milyen módszert alkalmazzak.
Ahol legnagyobb az ínség, ott legközelebb a segítség. Elpanaszoltam gondjaimat egy ismerősömnek. Andreas óva intett a műtéttől, ehelyett olyan módszert ajánlott, amely neki évekkel ezelőtt már bevált. Tőle hallottam először a genetikai igény szerinti táplálkozásról. Az ajánlott módszerben leginkább a személyre szabottság tetszett. Az elvvel teljes mértékig egyetértve bejelentkeztem a pécsi tanácsadóhoz, Illés Tündéhez.
A vizsgálat kissé boszorkányságnak, az eredménye pedig eléggé lehangolónak tűnt. Leginkább a nem ajánlott élelmiszerek hosszú sora ejtett kétségbe. A csirke, a pulyka és a halak kivételével tiltólistára került az összes hús. Még nagyobb csapásként éltem meg a tejtermékek letiltását. El se tudtam képzelni, miként főzök ezután vaj, sajt és tejszín nélkül.
Tanulmányozni kezdtem az általam addig igencsak lenézett, újkori bolondériának tartott bio, paleo és vegán internetes oldalakat. A klasszikus alapanyagok helyettesítésére vontkozóan számtalan hasznos receptre bukkantam. Ezek alapján készítettem első kókusztejemet, megkóstoltam, és finomnak találtam. Következett a kókusztejszín, a tojástúró és a vegán fokhagymás sajt. Mindegyik ízlett. Új világ tárult fel előttem.
Rájöttem, hogy nem keseregni kell az elveszített élelmiszerek miatt. Más nézőpontból kezdtem szemlélni az egészet. Nem az történik, hogy eddig finomakat, mostantól viszont rosszakat eszem, hanem:
Eddig finomakat ettem, és ezután is azokat fogok ….. csak most már másokat.
Lecseréltem a mostanáig használt liszteket, cukrot, sót és minden mást, s csak a kapott ajánlás szerinti fajtákból kezdtem főzni:
Főzésre, fogyasztásra csak az ajánlott alapanyagokat használom.
Kiegészítésként alkalmazok egy további szabályt is:
Két evés között nincs nassolás. Ha éhes vagyok, vizet iszom.
Az elfogyasztott étel mennyiségére nézve érvényes a következő elv:
Amint úgy érzem, hogy elég, azonnal abbahagyom az evést.
Igyekszem a lehető legtöbb folyadékot inni, bár ez elég nehezen megy. Utálom a vizet, béka nő a hasamban, de becsülettel megiszok legalább 3 liter vizet naponta.
Ha már ilyen egészségesen élek, érdemes elkezdeni a sportot is:
Naponta 15 percet szobabiciklizem
ami nem sok, de pontosan 15 perccel több mozgás, mint eddig.
A felállított szabályokat sose szegem meg.
Ha egyszer megteszem, megteszem máskor is. Jobb el se kezdeni.
Láss csodát, működik. Tavaly Mikuláskor kezdtem 158,1 kiloval. Ma, 58 nappal később, 126,2-nél tartok, ami 31,9 kg testsúlycsökkenést jelent. 55 dekát, azaz több mint fél kilot fogyok naponta.
Senki sem hiszi el az elért eredményt (jómagamat is beleértve), mégis igaz. Ráadásul éhezés és önsanyargatás nélkül. Eszem a szalonnás rántottát, epres pohárkrémet, madártejet, majonézes krumplit, fasírtot, kelkáposztafőzeléket, halászlét és a többi finomságot – és fogyok. Hát kell ennél jobb módszer? Ráadásul minden napom jól kezdődik. Reggel megmérem magamat, és elégedetten konstatálom az újabb testsúlycsökkenést.
Köszönöm, kedves Tünde!
De leginkább … köszönöm, Uram!
Rimaszombat, 2020.január 31
Szomolai Tibor